A dokumentum elvileg egy középkori megállapodás megújítása volt, amelyben a magyar, a lengyel és a cseh király egyezett meg Bécs árumegállító jogának kijátszásában, egy új kereskedelmi útvonal kialakításával. A visegrádi megegyezés tehát valójában egy határrendészeti szerződés volt, reakció az osztrákok elhibázott politikai lépéseire. Ehhez a hagyományhoz tartották magukat több száz évvel később a visegrádi négyek (V4), amikor a gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeik közös képviselete mellett abban is megállapodtak, hogy közös kül- és biztonságpolitikát képviselnek majd, miközben alapvetően elkötelezettek a schengeni rendszer működtetésében. Ez a megállapodás azonban az utóbbi időkben kiüresedni látszott, kimerült különböző látszattalálkozókban, és már az is felmerült, hogy az együttműködés felbomlik, vagy szépen lassan magától elhal.
Aztán olyan események történtek Közép-Európában, hogy mindenki rájött, cselekedni kell. Az orosz–ukrán háború fenyegetése minden eddiginél égetőbbé tette egy közös V4-es harccsoport felállítását. Közép-Európa ráadásul szinte az egyik pillanatról a másikra egy súlyos migrációs válság kellős közepén találta magát, ezért újra nyilvánvalóvá vált, hogy közös határrendészeti lépésekre van szükség, mert ezek nélkül veszélybe kerülhet a térség. Orbán Viktor kormányfő és Áder János köztársasági elnök kezdeményezésére összeültek a visegrádi négyek és úgy döntöttek, saját erőből védik meg magukat, illetve Magyarország déli határait. Eddig huszonegy cseh katona és húsz szlovák rendőr érkezett hazánkba a Balaton 2015 elnevezésű határvédelmi gyakorlatra. Ezenkívül Csehország és Lengyelország is ötven-ötven rendőrt ajánlott fel, hogy segítsék magyar kollégáikat a határnál a közrend és közbiztonság fenntartásában. A migrációs válság kezelésére ajánlott katonai együttműködés részeként a tervek szerint november elsejével 30 szlovák katona is érkezik Magyarországra.
Miközben tehát a balliberális oldal már komplett elemzéseket készít arról, miként romlottak meg a kapcsolataink a térség országaival, ezt megcáfolni látszik, hogy kezdenek összekapaszkodni egy közös cél érdekében azok a közép-európai államok, amelyek tenni akarnak valamit a schengeni határok védelméért. Az említett ellenzéki politikai csoportot azonban nem úgy ismerjük, hogy végül a kákán ne találnák meg a csomót. Természetesen most is – mint mindig, amikor már elfogytak a tarsolyukból a gyakorlati érvek – elkezdődött a jogászkodás. Azt forszírozzák, vajon milyen jogi felhatalmazás alapján jönnek hozzánk idegen országok rendvédelmi egységei. A jogszabályok szerint ugyanis parlamenti felhatalmazás kell ahhoz, hogy külföldi katonák vagy rendőrök magyarországi határrendészeti feladatokat lássanak el. Ebben történetesen igazuk van, úgy is mondhatjuk: fején találták a szöget. És ezzel a hivatásos kétkedők egyben ki is jelölték az ellenzéki oldal új feladatait. Az egyik például az lesz, hogy a határ védelme érdekében a parlamentben majd megszavazzanak egy olyan javaslatot, amely megerősíti ezt a példátlan, határokon és nemzeteken átnyúló összefogást. Reméljük, végre lehetősége lesz az ellenzéknek arra, hogy bebizonyítsa, az ország védelmének érdekében képes félretenni a kicsinyes politikai érdekeit. A visegrádi négyek együttműködése láttán ugyanis a kétkedés és a gáncsoskodás helyett most teljesen másnak jött el az ideje. A kézfogásé.