Büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy Soros Györgyöt a Financial Times (FT) nevű szélsőségesen liberális lap az év emberének választotta. Miként mondani szokás: ez az elismerés nélkülünk nem jöhetett volna létre. Ha mi, magyarok nem figyelünk fel arra, hogyan hálózza be álfilantróp mesterkedéseivel, dollármilliárdjaival, politikusok korrumpálásával a fél világot, demokratikusan megválasztott nemzetállami kormányok munkáját támadva, ellehetetlenítve, most nem kapta volna meg a díjat.
Olyasmi ez a cím, mint a Kádár-rendszerben volt a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérem, amit azok kaptak, akik mindent megtettek az 1956-os forradalom és szabadságharc leveréséért, azaz a munkások és parasztok újabb rabságra vetéséért. Nevezhetjük így Liberális-Globalista Hatalomért emlékéremnek. A párhuzamosságok számát szaporítja, hogy az öntudatos Föld-felforgatónak, a Világ liberálisai egyesüljetek! és az El a kezekkel az illegális migránsoktól! PC-diktatúrás szlogenek szülő- vagy pardon, genderatyjának már annyi kitüntetése van különböző helyekről, hogy ha mindet fölvenné, a Leonyid Brezsnyev egykori szovjet pártfőtitkár által viselt plecsnikollekciót is lepipálná.
Nem véletlenül említjük a szovjet időket. Soros ugyanis már a Kádár-rezsimmel is jól kijött, emiatt engedélyezték számára, hogy alapítványa a hiedelmekkel ellentétben egyáltalán nem puhuló diktatúra idején működhessen. Azon kommunistabarát pénzemberek között tartották számon Nyugaton, aki jó kapcsolatokat ápol a szovjetrendszer egyes csatlósállamaival.
Mi pedig akkor húztuk ki a gyufát nála, amikor az első szabadon választott magyar kormány, élén a megalkuvásra, árulásra nem hajlítható Antall Józseffel, nem ment bele, hogy eladjuk neki a pártállami vezetés által feltornyozott államadósságot. Cserébe ugyanis az óegyiptomi rabszolga szabad ember lett volna hozzánk képest. Mindent az ő kottájából kellett volna játszanunk. Mivel ebbe nem mentünk bele, elástuk magunkat Soros és a globalista őrült világeszme előtt, amit csak tetézett a magyar nép azzal, hogy a nekik hajbókoló posztkommunisták helyett a nemzeti konzervatív pártokra szavaz immár notórius kitartással.
Huszonöt éve szuperszerényen azt vallotta, megbékélt már azzal, hogy magára istenként, teremtőként gondoljon. Talán azzal is megbarátkozott már a liberalizmus nagy barátja, hogy egy sorban emlegethetik Sztálinnal és Hitlerrel, mivel nevezettek szintén Év embere címet érdemeltek ki annak idején egy másik orgánumtól.
Mindenesetre a kóros megalománia elismerése az, hogy az FT szerint az egyetlen magánszemély, aki saját külpolitikát épít. Ez érdem? Értjük: ha tehát a lap szerint ettől a demokrácia képviselőjévé válik a spekulánsmogul, akkor az az igazi demokrácia, ahol kevés ember, esetleg csak egyetlenegy szabja meg a politikát, s nem az, amelyben egy egész nép, azaz démosz dönti el a merre továbbot az általa megválasztott kormányok útján. Ezzel viszont feltalálta a szélsőliberális kirakatújság a meleg vizet, mert ilyen Soros előtt is volt. Úgy hívták: népi demokrácia. A Financial Times tehát szépen lekommunistadiktátorozta Georgie bácsit.
A liberális keresztapa úgy fogadta a címet: az, hogy annyi ellensége van, annak a jele, valamit jól csinál. Ha viszont ez igaz, és a sok ellenség a kiválóság tartozéka, mi aztán tényleg minden elismerést megérdemlünk, és ennek éppen az ellenünk minden eszközt bevető Soros a legnagyobb tudója. Ezért köszönjük neki a dicséretet. Reméljük, ez meg annak a jele, hogy a szovjetek után az ideiglenesen hazánkban állomásozó Soros-csapatok is hamarosan távoznak az országból.
