A csapból folyik a víz. Nálunk, Európa közepén ez természetes. Fel sem fogjuk, hogy a fogyasztható, éltető édesvíz egyszer akár luxuscikk is lehet. Pedig nem áll ettől messze a világ, amelynek egyes részein már most kincsnek számít a „XXI. század olaja”, vagy ahogyan másképpen nevezik, a kék arany.
Az ENSZ jelentése szerint századunk közepére több mint hatvan országban szenvedhetnek vízhiánytól az emberek. Napjainkra ugyanis több mint 7,4 milliárdra nőtt a Föld lakossága és a túlnépesedés tendenciának tűnik, másodpercenként átlagosan 2,6 fővel nő bolygónk lakosainak száma.
Míg a XX. század elején körülbelül 25 ezer köbméter víz jutott egy főre, mára ez kevesebb mint negyedére, hatezer köbméterre csökkent a népességnövekedés következményeként. Tíz év múlva pedig az emberiség ötöde, több mint másfél milliárd ember él majd olyan területen, amely vízhiánnyal küszködik. A legfrissebb statisztikák szerint, ha a Föld egy 100 lakosú falu lenne, jelenleg 60 ázsiai, 16 afrikai és 10 európai lakna benne. A mostani folyamatok alapján 2050-re 133-ra emelkedhet ennek a „falunak” a lakossága, köztük pedig 73 ázsiai, 33 afrikai és 10 európai élne. Az európaiak és az ázsiaiak aránya tehát csökkenne, míg az afrikaiaké növekedne.
A helyzetet súlyosbítja, hogy nem sikerült megállítani a globális felmelegedés folyamatát és a vízszennyezést. A felmérések szerint manapság évente 5-8 millió ember hal meg, és körülbelül 250 millió kap súlyos betegséget a szennyezett, fertőzött víz fogyasztása vagy használata miatt. A klímaváltozás eredményeként pedig szélsőséges állapotok jönnek, szárazság és pusztító árvizek váltják egymást a világ különböző tájain.
A szakértők egybehangzó állítása szerint ott tartunk, hogy a század közepére a vízháborúk időszaka köszönt be a Földön, előbb lázadások, majd fegyveres harcok törnek ki a vízforrások birtoklásáért. Különösen azokon a területeken robbanhatnak ki konfliktusok, ahol a folyók, a tavak több országhoz tartoznak; a Nílusért például afrikai országok küzdenének meg, de a trópusi államok között már most harcok folynak a vízért. Hasonló jelenség tanúi lehetünk Bolíviában is, ahol a kiszáradó gleccserek miatt alig jutnak vízhez az emberek. Dél-Amerikában több lázadás is kitört a vízszolgáltatók ellen, mert ezek a társaságok még a patakokat is el akarták zárni a lakosság elől.
És hogy milyen következménye lehet ennek a folyamatnak Európára? A kontinensnek sajnos, bárki bármit is mond, a közeli jövőben számítania kell egy minden eddiginél nagyobb bevándorlási hullámra. A szakértők szerint a háború elől menekülők áradata csak a kezdet, további tízmilliók indulhatnak majd el úgynevezett klímamenekültként az afrikai országokból. Ezért is kell komoly döntéseket hoznunk végre az éghajlatváltozás megfékezése, a vízbázisok védelme és a fenntartható víztisztítás érdekében, hogy megmentsük, ami még megmenthető.Vissza kell fogni a pazarlást is, hozzájárulva a globális vízkrízis csökkenéséhez.
De segíteni kell a veszélyeztetett térségeken is: olyan szervezeteket kell támogatni, amelyek elhivatottan dolgoznak a szegényebb országokban az infrastruktúra kialakításán, és minden tehetősebb államnak a zsebébe kell nyúlnia a fekete kontinens megsegítése érdekében.
Ehhez pedig széles körű összefogás kell. Ezt szolgálja a Budapesti víz világtalálkozó, amelyet a magyar kormány rendez meg Áder János államfő védnökségével, együttműködve a Víz Világtanáccsal. A cél az, hogy mind egyet akarjunk majd. Hogy még mindenkinek hosszú ideig jusson a kék aranyból.
