Az viszont biztos, hogy ezekben a hetekben, hónapokban akár évszázadokra eldőlhet egy egész kontinens sorsa. A modern kori népvándorlás felszínre hozta az európai rendszer, de különösen az Európai Unió minden nyűgét s bajait. Ugyanakkor soha semmi ennyire nem tüzelte még fel földrészünk lakóit, alig van ember, aki ne erről beszélne, aki ne foglalna így vagy úgy állást a bevándorlás kérdésében. Erről szól a médiában szinte minden, erről vitatkoznak-beszélgetnek az emberek a kocsmákban, a boltokban.
A minap, nem sokkal a párizsi terrortámadás után, két hajléktalan ment előttem a belvárosban, s így érvelt egyik a másiknak: Tudod, az a baj ezekkel a bevándorlókkal, hogy úgysem tudnának beilleszkedni a társadalomba. Kicsit ugyan abszurd volt éppen az ő szájából hallani a társadalomba beilleszkedés kérdéseiről, de jól jelzi: itt és most olyan problémával kerültek szembe a kormányok, az unió vezető testületei, amelyet nem lehet a régi módon kezelni. Az uborka görbületét megszabhatják nekünk unatkozó brüsszeli bürokraták, kínunkban nevetve legfeljebb legyintünk rájuk. De a menekültkérdésben mintha nem akarnák hagyni magukat az emberek.
Talán ezt látta meg Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke is, aki több nagy európai napilapnak egyszerre adott interjút, s ebben nagyon kemény, radikális intézkedéseket sürgetett a bevándorlók ellen, Európa külső határainak védelme érdekében. Tusk, aki korábban még Orbán Viktort bírálta, s ahogy a balliberális lapok fogalmaztak, még „kereszténységből is kioktatta” a magyar kormányfőt, most mintha élére akarna állni a befogadáskultúra-ellenes erőknek. Akár másfél évre is őrizetbe vetetné például a migránsokat, amíg ki nem derül róluk, valóban menekültek-e, s nem jelentenek veszélyt a befogadó államra. A lengyel politikus szinte egyértelműen Angela Merkelt nevezi meg, mint ennek a válságnak a fő okozóját, s a kvótaügyekben is ellentmond mindannak, amit a német kancellár és szövetségesei rá akarnak erőltetni az unió tagországaira. Tusk szerint az EU-tagállamok többsége nem akar semmiféle kvótát, ráadásul azt is kijelenti, hogy az úgynevezett menekültek nagy többsége még csak nem is menekült.
Ehhez hasonló szavakért a magyar miniszterelnököt nemrég még keresztre akarták feszíteni… De ma már más világ van. Ma már egyre több elemző szerte Európában úgy látja, Orbán Viktor talán a legnagyobb hatású politikusa Európának, s lehet szeretni vagy nem szeretni, de figyelni kell arra, amit mond. Itt és most nem a magyar miniszterelnök személye a fontos, sokkal inkább az a folyamat, amelyen keresztülmegy Európa. Ami tegnap még színtiszta rebellió, idegengyűlölet és nácizmus volt, ma már a többség álláspontja. Ami tegnap még elképzelhetetlen volt, mára valóság lett. Angela Merkelt, az unió legbefolyásosabb államának kancellárját nyíltan bírálják szövetségesei is.
Magyarország nemrég még mintha egyedül állt volna, elszigetelten és magányosan, mostanra egyre több a szövetségese, a V4-ek másik három tagországa is ott áll mögöttünk, s velünk van az unió polgárainak egy jelentős része is. Lázár János szerint Angela Merkel hű barátja Magyarországnak, olyan, aki mindig mellénk állt, amikor kellett. Természetesen nem tudhatjuk, a német kancellárt milyen erők kötik gúzsba vagy kényszerítik cselekvésre. Egy biztos: semmiféle háttéralkukkal nem lehet tartósan szembemenni a történelemmel, és egy demokratikus vezető nem veheti semmibe sem a saját népe, sem az unió polgárainak akaratát. Ahogy Hamvas Béla írja: aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el.